Nem nyitotta le a rámpát a kerekesszékes utasnak a buszvezető

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. Részletes leírás

Az utastársak segítségével tudott csak leszállni a 30-as buszról egy kerekesszékes utas, mert a buszvezető többszöri kérésre sem volt hajlandó lenyitni a busz rámpáját.
Korábban a témában:

Néhány éve a mozgásukban korlátozottak tömegközlekedését még elsősorban az alacsonypadlós járművek és az akadálymentes megállók hiánya okozta. Kétségtelen, hogy ezen a téren nagy lépést tett meg Budapest az elmúlt években, még akkor is, ha például a 3-as metró teljes akadálymentesítését több hónapos, egészen méltatlan küzdelem árán sikerült csak kiharcolni.

De sokezer akadálymentes jármű sem elég, ha a közösségi közlekedésben dolgozók egy része – akár a munkaköri leírását és törvényi kötelezettségét megszegve – nem segít annak, aki rászorul. Szerencsére a többség nem olyan, mint az a buszvezető, akiről Ica írt a BKV-Figyelő Facebook-oldalára.

Drága jó BKK! Ezúton köszönném meg az FKU-908 rendszámú, 30-as jelzésű autóbuszvezető “példamutató toleranciáját”. 22:15 körül (az eset augusztus 27-én történt – a szerk.) kerekesszékesként próbáltuk utolérni a buszt, hogy ne kelljen megvárnunk a következőt. (Nem sokáig várattuk a sofőrt, kb. 2-3 perc lehetett).

 

Szájhúzva megvárta, míg a nővéremmel és másik két külföldi barátommal (egyikük szintén mozgássérült, nem tud olyan gyorsan futni) odaérünk, természetesen a nagy duzzogásban eszébe se jutott, hogy kinyissa a rámpát. A nővérem erőből felemelte a széket.

 

Leszálláskor azonban annyira messze állt meg a padkától, hogy fizikai lehetetlenség volt leszállni a kerekesszékkel. Többszöri kérésre sem méltóztatott kinyitni a rámpát (pedig nemcsak mi, hanem több másik utas is figyelmeztette, ő pedig kiskirályként terpeszkedett a vezetőfülkében, meg sem mozdult), így végül a testvéremnek két másik utas segítségével (akiknek ezúton köszönjük a segítséget) kellett leküzdenie a padka és a lépcső közti távolságot.

 

Elkeserítőnek találom, hogy mozgássérültként nem vagyok méltó arra, hogy élhessek az alapvető jogommal, amit a rámpa jelent számomra. (És ami mellesleg minden buszvezető kötelessége.) Elég problémát jelent a betegségem ahhoz, hogy még további akadályokat gördítsenek elém olyan emberek, akik képtelenek megadni az alapvető tiszteletet, ami – úgy gondolom – nemcsak mozgássérültként illetne meg.

 

Senkinek nem kívánom ugyan, de bárki egy szempillantás alatt kerülhet az én helyzetembe, és nem gondolom, hogy hasonló bánásmód megfelelne az elvárásaiknak.

Észrevételed, panaszod van a budapesti közösségi közlekedéssel kapcsolatban? Vagy csak láttál valami érdekeset? Írd meg a bkvfigyeloblog@gmail.com címre vagy a BKV-Figyelő Facebook-oldalán!

Kiemelt kép: Wikipedia/Kemenymate