Az alábbi levelet olvasva először nem hittem a szememnek, majd rájöttem, nyilván kamu. Ennyi hülyeséget senki sem hordhat össze, bár egy random Origo cikk elolvasása után a levél tartalma sem tűnik már olyan kirívónak.
Amiért mégis itt van, az nem más, mint az, hogy megfejtsük, a levél írójának vajon mi a célja vele. Hangulatkeltés az idősek ellen? Poén, hogy vajon bedőlünk-e neki? Vagy csak egyszerűen művészet – szerintem az utóbbi.
Panaszom lehet furcsa és szélsőséges, de úgy érzem, hogy jogos és megalapozott! 1940-ben születtem, így egy hónap múlva már a 68-at taposom (itt vagy az évszám vagy a kor nem stimmel, de haladjunk – a szerk.). Tizenöt éves korom óta dolgozom és több mint ötven év munkaviszony után mentem nyugdíjba. Felépítettem a szocializmust, aztán a kapitalizmust. Felneveltem egyedül öt gyereket.
Ezek után nekem azzal kell szembesülnöm, hogy a járatokon nincs egy darab ülőhely sem! Tudom ingyen utazok koromnál fogva, de ezért én megdolgoztam! Bárki, aki rám néz láthatja, hogy öreg és megviselt vagyok. Ezek után elvárható lenne, hogy nekem és a hozzám hasonlóknak törvényi jogunk legyen az ülőhelyhez!
Egyre több nyápic fiatalt látni, akik azért nem rendelkeznek semmiféle állóképességgel, mert nem voltak katonák, nem szültek elég gyereket és nem is dolgoznak elég keményen. Mégis jogot formálnak mindenre – többek között az ülőhelyre is. Az 50-es és 60-as évekből még emlékszem nem egy olyan esetre mikor maga a kalauz állította fel a fiatalokat a villamoson és buszon – még akkor is, ha volt elég ülőhely. Én is mint fiatal munkás asszony bizony állva utaztam még akkor is ha a villamos kongott az ürességtől!
Az ülőhely ne járjon a bérlet vagy jegy mellé alanyi jogon! Ezért a kényelemért dolgozzon meg mindenki, ahogyan én is. Aki meg nem volt katona, nem szült elég gyereket, nem dolgozik napi 10-12 órát azzal én eleve dupla árat fizettetnék és bizonyos járatokra fel se engedném őket szállni!
Sokan kritizálnak bennünket a piacozás miatt! Nem véletlenül vásárolunk a piacon és indulunk neki az útnak korán reggel – mert akkor van friss áru és a mi pénztárcánk csak ezt a lehetőséget engedi meg. Hiába dolgoztunk egész életünkben, neveltünk gyerekeket – férjem két háborút is végig harcolt -, mi semmilyen szinten nem vagyunk megbecsülve! Sőt, a fiatalabb generáció egyáltalán nem tisztel bennünket.
Ötven éve az is meg volt szabva, hogy milyen ruházatban utazhatunk. Nem volt légkondicionálás, mégse kapott senki sem a buszon vagy a villamoson gutaütést a 40 fokban a hosszú szoknyában-nadrágban és zárt cipőben. Télen sem fagyott meg senki sem, pedig nem volt fűtés.
Az meg, hogy a járművön csókolózzanak, egyenesen elképzelhetetlen volt. Ma a fiatalok többsége öltözködni sem tud, és hiába szólunk nekik, hogy a látványuk számunkra zavaró, nem törődnek vele. Persze ránk, idősekre már azért ferde szemmel néznek, ha már a megállókban megjelenünk! Láttam már olyat is, hogy valaki lány létére egy másik lánnyal kezdett csókolózni, csak mert tudta, hogy ezzel az idősebbeket provokálhatja.
Én a magam részéről társadalmi vitát fogok indítani a nyugdíjas társadalom többletjogaiért. Egy alig húsz vagy harminc alatti embernek ne legyen ugyanannyi joga, mint nekem, nekünk, akik végigküzdöttük az életünket. És ezeket a változásokat először a tömegközlekedésen szeretnénk elindítani. Ha már tömegközlekedés, szeretném, ha ennek is szánna egy cikket a kedves szerkesztőség. Hallgassuk meg a másik oldalt és írja le mindenki szabadon a véleményét.
Írja! :D
Kiemelt kép: MTI
