Közélet

Éljenek a jófej trolivezetők!

Ha a trolivezetők és az anyukák kapcsolatát a BKV-Figyelőhöz érkező levelek alapján kellene megítélni, azt gondolnánk, hogy babakocsis anyukaként Budapesten trolizni valóságos horror. Pedig nem.

Babakocsikra rácsukott ajtókról, anyjuktól elválasztott, a megállóban maradt gyerekekről és persze szívtelen járművezetőkről szól a levelek többsége. A helyzet szerencsére – és természetesen – nem ilyen rettenetes. Enikő valószínűleg ezt az egyoldalú képet is árnyalni akarta, amikor megírta nekünk egyébként tök hétköznapi, de annál szimpatikusabb esetét.

Egy kis pozitívumot szeretnék megosztani veletek. Van egy 4 hónapos pici lányom, akit csütörtökön (2017. március 16.) kellett dokihoz vinni a Zuglói Egészségházba. Általában a 82-es trolival járunk az Örs vezér terére.

Mivel babakocsival közlekedünk, megkértem az unokahúgomat, hogy jöjjön aznap velünk a dokihoz. Nem is a tömegközlekedés miatt, hanem hogy a rendelőben vigyázzon a cuccunkra, míg mi bent vagyunk.

A 82-es vonalán leggyakrabban az új troli jár, így nem is gondoltam, hogy segítség kell oda is. Odafelé nem volt semmi különös. Hazafelé viszont teljesen meglepődtem. Beszélgetve mentünk a trolihoz, még 2 perc volt az indulásáig. Na, mondom, gyorsan megfordítom a babakocsit és rakhatjuk is fel.

Egyszer csak a trolivezető leszállt és megkérdezte, hogy vele akarunk-e menni. Mondtam, hogy igen, gondolván, hogy kinyitja az ajtót (mivel a 82-es troli első ajtós). A meglepetés akkor jött, amikor a vezető lehajolt és megfogta a babakocsi elejét és segített felrakni a trolira.

Még jobban meglepődtem, amikor megkérdezte, hogy hol szállunk le, mert jön és segít leemelni. A Mogyoródi útnál nyílt a vezetőfülke és jött a sofőr, ahogy ígérte. Volt meglepetés.

Nincs mit hozzátenni, éljenek a kedves trolivezetők!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik