Szerintetek kinek van igaza: a levélben említett hölgynek, aki nem tudott sietni a baloldalon és emiatt méltatlankodott, vagy M-nek, aki az alábbi levelet írta és türelemre intette a nőt?
Ezúttal nem a szolgáltatás, hanem a BKV, BKK járművein utazók miatt ragadok billentyűzetet. Tudom, hogy megszokhatnám a különböző utaskategóriákat, mégis időnként nálam is betelik a pohár. Talán ha kicsit jobban odafigyelne mindenki a nagy rohanásban, kellemesebb lenne az utazás és a balesetek egy részét is meg lehetne előzni. Nem minden a szolgáltatás és a szolgáltató hibája.
Tegnap reggel munkába menet akadtam egy nagyon rohanó hölgybe, aki mögöttem szállt fel a mozgólépcsőre a 3-as metróról lefelé a 2-es metróhoz és próbált gyorsabban haladni a baloldali soron. Ezt én is meg szoktam tenni, ha tudom, de ezúttal nem így sikerült.
Előttem többen beálltak és szemmel láthatóan az volt a szándékuk, hogy kivárják, míg a mozgólépcső leér, szóval nem sétálnak a lépcsőn (nos, a mozgólépcső eredeti funkciója szerint nem is cselekedtek hülyeséget, hiszen a mozgólépcső arra való, hogy vigyen minket, mi meg álljunk és kapaszkodjunk rajta). Kb. 30-60 másodpercet nyertem volna, ha megpróbálok előrefurakodni, a metró pedig ebben az időszakban kb. 2 percenként jár. Jelentéktelen előnyre tettem volna szert és a mögöttem álló hölgy is.
Nem beszélve arról, hogy a közvetlenül előttem álló utas egyik kezével kapaszkodott, másikkal pedig telefonált. Lehetne vitatni, hogy mennyire biztonságos ez, meg hogy illik-e, én nem teszem. A mögöttem álló hölgynek, miután jelezte, hogy haladna a lépcsőn és nem ácsorogva szeretné kivárni azt a rövid időt, felszóltam, hogy “én sem tudok menni”, erre megjegyezte, hogy hát szóljak, mármint az előttem ácsorgóknak.
Nos, engem arra neveltek, hogy tolakodni illetlenség, bunkóság, ráadásul egy éppen fél kézzel kapaszkodó, másik kézzel telefonáló embert egy mozgó felületen (ami jelenleg a mozgólépcsőt jelenti) nem fogok félrelökni, ezzel kockáztatva egy balesetet, ami sokkal tovább feltartana, mint az, ha kivárom, míg a lépcső leér velem (mondjuk egy esetleges balesettel nem ez a legnagyobb baj – a szerk.).
Mikor leértünk, simán meg tudtuk előzni gyalogszerrel a lassabb, ráérőbb utastársakat (a telefonálót is), így időveszteségünk a mozgólépcsőn ácsorgás miatt minimális volt, szóval véleményem szerint a mögöttem álló utasnak felesleges volt pattogni, ráadásul ha egy kicsit jobban maga elé néz, akkor láthatta volna, hogy nincs értelme előretolakodni, mint ahogyan én láttam, és éppen ezért meg sem próbáltam az előttem állóknak a haladási szándékomat jelezni.
Mint már fentebb írtam, ha tudok a mozgólépcsőn haladni, akkor én sem ácsorgok, de van az az eset, amikor a legjobb, amit tehetek, hogy én is végigállom azt a rövid időt, akkor is, ha a mögöttem állók szelektíven vakok.
Nos, ez csak egy eset volt, amivel kicsit túlcsordult az a bizonyos pohár, de ennél jóval több hasonló esettel találkozom szinte naponta, és lenyelem, mert jobbat tenni nem tudok. Rengeteg a rohanni vágyó tolakodó utas, akiket az sem érdekel, hogy másokat (alacsonyakat, gyerekeket, időseket… stb.) félrelöknek, miközben egyébként jellemzően nem szereznek előnyt azzal, hogy furakodnak, de kivívják utastársaik ellenszenvét.
Kiemelt kép: Wikipedia/Christo
