Sziasztok!Tegnapig azt hittem, hogy a Balázs által említett hugyosüléses sztorit nem lehet überelni. Tegnap azonban rá kellett jönnöm, hogy van ennél durvább is. Barátnőmmel a Margit hídnál szálltunk fel a 6-os villamosra. Kivételesen most nem kellett szardíniás dobozban éreznünk magunkat, még egy szabad helyet is találtunk.
Dumálgattunk, észre sem vettem, hová ülnék le; nagy hévvel le akartam huppanni, ám ekkor a szemben ülő bácsi megfogott. Köpni-nyelni nem tudtam, hogy mit molesztál engem, ám ő gyorsan megmagyarázta. (Gondolatban megbocsátottam neki.) Mutatta, hogy nézzünk csak hátra: hát mit ad Isten, egy kis kupac kaki figyelt az ülés kellős közepén! Álljanak itt tanulságul a képek, hogy igen, ez ma Magyarország, ez ma Budapest. A poén az, hogy az emberek nagy része viccesen fogta fel, főként ez a bácsi, aki minden egyes gyanútlan leülni próbálkozóval eljátszotta ugyanezt, hangoztatván, hogy ha ő nem szól, dobhatta volna ki a ruháját. :)
A Nyugatinál felszálló alsó tagozatos korú gyerekcsapat is jól szórakozott a látványon: találgatták, hogy vajon mogyorós csoki-e, és invitálták távolabb álló társaikat, hogy üljenek csak le, van még szabad hely… Mások arról elmélkedtek, hogy a produktum kutyától, macskától avagy embertől származik-e, és ha az utóbbitól, vajon hogyan sikerült ezt kiviteleznie. A végén már mi is jól szórakoztunk. Főleg akkor, amikor a
Blahán leszálltunk, és nem tudtuk megállni, hogy kívülről ne nézzük végig afelszálló utasok meglepetését. Mintegy betetőzésképp tanúja voltunk annak a kétségkívül vicces látványnak, amikor egy fiatal pasi leült, és egy másodperc múlva fel is ugrott a székről. Bevallom, nem tudtuk megállni, és kárörvendő kacajjal figyeltük, ahogy szegény elnéző vigyorral vonogatja avállát, hogy hát így járt. Azért ez durva, nem? Mindenesetre felírtuk a kocsi számát (2015), hogy ha esetleg erre szálltok föl, elővigyázatosak legyetek!
Üdv.: G. Bori
felszálló utasok meglepetését. Mintegy betetőzésképp tanúja voltunk annak a kétségkívül vicces látványnak, amikor egy fiatal pasi leült, és egy másodperc múlva fel is ugrott a székről. Bevallom, nem tudtuk megállni, és kárörvendő kacajjal figyeltük, ahogy szegény elnéző vigyorral vonogatja avállát, hogy hát így járt. Azért ez durva, nem? Mindenesetre felírtuk a kocsi számát (2015), hogy ha esetleg erre szálltok föl, elővigyázatosak legyetek! 
